Sziasztok!
Némi kihagyás után újra gondoltam egy merészet.
Szeretnék egy közös élménynapot veletek.
Az ötletemet eredetileg egy hosszabb túrába szerettem volna belefoglalni, de mivel itthon is megadatott a lehetőség, ezért maradunk belföldön.
Tehát a cél: A Bakony.
Pontosabban: Kislőd, Vashámor.
Sobri Jóska kalandpark.
Hogy mit szeretnék ott csinálni? Íme: YouTube Videó
Az oldal, ahol bővebb információk vannak: http://www.bakony...egazipline
Fontos: Testmagasság (min 145cm), és súly korlátok vannak (30-120kg).
Én voltam itt , szenzációs hely... ha leszünk páran, szívesen csatlakoznék egyenlőre csak feltételes módban, mert elég sűrű a következő pár hetem...
Szerkesztette: Diesel - 2015 augusztus 25. 21:11:44
Ha nem tetszik, ahogy vezetek, akkor tünés a járdáról!
Nekem is kimarad . Sajnos .
"Nem attól vagy szabad, hogy azt csinálsz amit akarsz, hanem attól , hogy nem kell megtenned azt, amit nem akarsz!
Yamaha XVS 1100 A
Sziasztok!
Végül is nekivágtunk.
Szerencsére az időjárás kitartott mellettünk, nem adott vizet.
De szelet annál inkább...
Végül 130 km után befutottunk a kalandparkba. Szép, rendezett, hatalmas terület. A 10 órai nyitás után negyed órával érkeztünk, de már tele volt a nagy parkoló!
Hamar beszereztük a megfelelő jegyet, ránk adták a biztonsági hámot.
Irány a hegytető!
Na nem gyalog, hanem összkerekes terepjárókkal vittek fel minket a start toronyhoz.
Ki eligazítás, utolsó kenet, utolsó cigaretták, és már ki is kellet állni a szédítő szakadék szélére, hogy az ugrásvezető rákapcsoljon mindenkit a megfelelő drótkötélre.
Egy gyors ima, végakarat borítékolása után jött a kérdés: Mehet?
Most mit mondjon az ember?
IGEN!
Kis kattanás, egy könnyed bólintó mozdulat, és elkezdődik az utazás.
Egyre hangosabb süvítés hallatszik a drótkötélen futó csiga felől, egyre nagyobb a menetszél, lobog a haj, kicsordul a nyál, elsuhannak a fák (alattunk), élvezzük a száguldást átrepülünk egy tó felett...
De itt a vég! Fék!
Hirtelen lassulás, megérezni a test súlyát, de mindez nem számít.
Az agy még az előbbi száguldás révületében zsong, valamit válaszolunk az embernek, aki kisegít a karabínerek rengetegéből.
A lépcsőn lemenni kihívás, mert még a lábikó finoman remeg...
Végül a felszabadítás, mikor a hámokat lehámozzák rólunk. Nincs más, csak széles vigyor, és az olthatalan vágy: Akarom...Mégegyszer.....
